Szombat este van, mindenki nyugodt lélekkel hátradőlhet, hiszen a feladaton legnehezebb részét már elvégeztük. Bucsi Fruzsi szobájában vagyunk, s a zenelejátszóból természetesen Liszt zenéje dorombol - mi más?
Oros Petra hirtelen ötlettel előállva, felveti, hogy rendezzünk táncversenyt Liszt zenéjére, s a fődíj legyen egy egész alakos Liszt-portré. Bár Petra nem vette figyelembe, hogy nekünk, többieknek, egyszerű földi halandóknak nincs valami kimagasló mozgáskultúránk, de azért belementünk a buliba, hiszen Lisztért bármit.
A versenyt Gergő indította, aki Liszt Les jeux d'eaux á la Villa d'Este-re rögtönzött egy igen újszerű táncot, amit azt hiszem, nem is igazán lehet egyik stílusba sem besorolni. De így van ez jól, minden művész valami újat talál ki, és nem kizárt, hogy Gergő esetleg a modern táncot fogja forradalmasítani a későbbiekben.
A sort Ács Fruzsi folytatta, aki a Dante- szimfónia egyik kimagaslóan gyönyörű részéhez lejtett keringőt. Bár Fruzsi tánc közben kétszer is a falhoz csapódott, és egy ízben a szekrénynek ütközött, ezáltal a nézőkre zúdítva egy rakat plüssállatkát, a tánca egészen egyedülálló volt.
Ezután Dézsi Fruzsi következett. Ő a Faust-szimfónia egyik tételére improvizált balett-előadást. Való igaz, hogy balett tudása hagy némi kívánnivalót maga után, és az sem tett jót a produkciónak, hogy egyszer, mikor felcsapta a lábát, beleszakított az egyik Liszt-portréba, (aminek láttán Bucsi Fruzsi kisebbfajta dührohamot kapott) de ezeket leszámítva, előadása igazán magával ragadó volt.
Bucsi Fruzsi idegei még nem álltak készen ahhoz, hogy ő lépjen a képzeletbeli színpadra, ezért Oros Petra vette át a helyét. Ő a Tarantellára adott elő egy kis hip-hop előadást. A táncolását mindenki tátott szájjal figyelte, hiszen a klasszikus zene valahogy nem függött össze a fenékrázással, de azért Petra szépen megoldotta.
Mikor már lenyugodtak Bucsi Fruzsi idegei, ő is kilépett a tánctérre. Bucsi Fruzsi a Magyar Rapszódia egyik tételére ringatta magát, s mutatta be fenomenális néptánctudását. Annyira beleélte magát a dologba, hogy egyre erősebben csapkodta a bokáját, s a dolognak az lett a vége, hogy bezöldült.
Miután már mindenki szerepelt (illetve leszerepelt), összeültünk, hogy megvittasuk, kinek melyik produkció tetszett a legjobban. Egyöntetűen mindenki Fruzsinak ítélte oda az első helyet, némiképpen kárpótolva őt a szakadt Liszt-poszterért, és az egyre inkább kékülő foltjaiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése