Levél a Télapónak

 

Ma leesett az első hó. Igaz, csak apró pelyhecskékben hullt a hó, s csak a kabátunkon lehetett észrevenni, mégiscsak hó volt, s ez az aprócska havazás karácsonyi hangulatot keltett, s felébresztette bennünk a gyereket. 

Úgy gondoltuk írunk a Mikulásnak levelet, hiszen nem szeretnénk virgácsot kapni (ami egyébként nem fordulhatna elő, hiszen mi egész évben áldott, jó gyerekek voltunk). 

Petra megesküdött a Télapónak, hogy olyan jó gyerek  mint ő, ritkán születik, s valószínűleg ő a világ legaranyosabb, legkedvesebb, legudvariasabb, legsegítőkészebb, legjószívűbb, legszorgalmasabb, legszerényebb gyermeke,s nagyon-nagyon szeretne egy Liszt CD-gyűjteményt.

Ács Fruzsi levelében megírta a Mikulásnak, hogy ő mindig nagyon-nagyon jószívű, és mindenkinek a legnagyobb örömmel segít, (Ami azért nem teljesen igaz, mert nem hagyja lemásolni a leckéjét - az osztálytársak megjegyzése.) édesanyja válláról pedig megpróbálja a lehető legtöbb gondot levenni. Ő elárulta a Télapónak, hogy legeslegjobban egy olyan karórát szeretne, aminek a számlapján egy Liszt Ferenc arckép van.

Bucsi Fruzsi elmesélte a Télapónak, hogy ő mindig, mindenkivel kedves, és még soha nem bántott meg senkit. Továbbá mélyen tiszteli az idős embereket, mindig átadja a helyét a buszon, és a többi tömegközlekedési eszközön is, és alkalomadtán segít átkelni a néniknek, bácsiknak a zebrán. Ő is megosztotta a Mikulásnak a legfőbb vágyát, ami egy Liszt-tapéta volt, hiszen a kiragasztott képei márt kezdik megadni magukat.

Gergő megosztotta a Télapóval, hogy ő otthon minden házimunkát elvállal, szívesen segít az osztálytársainak a tanulásban, mindig előzékeny a lányokkal szemben, s megpróbál mindenkivel a lehető legudvariasabban bánni. Gergő még azt is elmesélte a Mikulásnak, hogy már régóta vágyik egy olyan laptopra, melynek előlapján Liszt Ferenc díszeleg, s melyben alapból benne van a zeneszerző összes muzsikája. De még az  utóiratban megjegyezte, hogy legesleginkább azt szeretné, ha táncos DVD-je jelenne meg, aminek borítóján ő és Liszt van,(hiszen a híres magyar zenéire ropja) és így tudná terjeszteni legnagyobb példaképének a munkáit, ami számára a legnemesebb dolog lenne az egész világon.

Dézsi Fruzsi levelében az állt, hogy sokat takarít, soha nincs kupi a szobájában, a ruhásszekrényében a ruhák mindig szépen összehajtva állnak, mindig elmosogat, soha nem hagyja a dolgokat más napra, mindig szépen megcsinálja a leckét és megtanul mindent, továbbá még soha, egyszer sem másolt házit senkiről. 

Mikor a többiek belepillantottak a levélbe, igen nagyra meresztették szemeiket, hiszen abból alig ha volt egy-kettőnél több igaz dolog. Nagy fejcsóválgatások közben elmondták Fruzsinak, hogy nem szabad hazudni a Mikulásnak, különben virgácsot fog kapni. Fruzsi persze szentül állította, hogy minden egyes leírt szava igaz, de a többiek nem dőltek be neki. Fruzsi végül átfogalmazta a levelét, mert félt, hogy Liszt Ferences pizsama helyett virgácsot kap, de azt, hogy átírta szavait, nem vallotta be a többieknek.

Így telt hát ez a mai nap, amikor végre ízelítőt kaphattunk a télből. Reményeink szerint nem is olyan sokára csinálhatunk Liszt-hóember és hóangyalkát! A lelkesedésünk már meg van, csak hó kéne hozzá! :) Addig is, míg várunk egy nagyobb havazásra, bent, a meleg szobában forró teát iszogatva olvasgatjuk Alan Walker Liszt-könyveit, s már alig várjuk, hogy jöjjön a Mikulás, aki reményeink szerint eláraszt minket Liszttel... :) A csizmáinkat már kitettük az ablakba, hátha a Télapó úgy gondolja, hogy mi olyan jó gyerekek vagyunk, hogy megérdemeljük kicsit előbb is azokat a szép, Lisztes ajándékokat... :)