Egész reggel nagy izgalomban voltunk, s a várakozástól egyre feszültebbek lettünk. Ma is, csakúgy mint tegnap egyfolytában az énektanárhoz rohangáltunk, hogy van-e már valami fejlemény? Volt. Második szünetben mikor megláttuk, hogy szomorú arccal int nekünk, azt gondoltuk, hogy lám, hiába volt 10 hétnyi kemény munka... De a tanárnő nem bírta sokáig, elkeseredett arckifejezését hamar felváltotta egy boldog mosoly. Nyertünk. NYERTÜNK!!!! JEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
Mikor sikerült felfognunk a dolgot (sikítottunk egy nagyot - mellesleg a tanári mellett álltunk...), egymás nyakába borultunk, s volt olyan is, kinek még a könnye is eleredt.
Egy óra múlva már az egész iskola tudta, hogy sikerült. Minden ismerőshöz csillogó szemekkel és sugárzó mosollyal mentünk oda, s mindenki azzal kezdte: Tudom, gratulálok, ügyesek vagytok!
A vigyor nem tudott lehervadni az arcunkról, s legszívesebben egész nap énekeltünk volna (ami nem töltött volna el mindenkit mérhetetlen boldogsággal...).
Azt hisszük, még sohasem nézte ennyiszer ember az óráját, mint mi az elmúlt napban, s valószínűleg a vandorelet.hu oldalnak is rohamosan nőtt a látogatottsága, hiszen minden szünetben megnéztük, hogy van-e már valami eredmény. Nem volt. Minden szabad percünkben reménykedve ültünk le a gép elé, hogy most talán láthatunk a honlapon a különdíj alatt egy nagy, villogó LISZTMÁNIA feliratot. Feszültséggel teli izgalmunk egyre csak fokozódik, és valószínűleg már a énektanárunk agyára mentünk, mert egyfolytában zaklattuk, hogy tud-e valamit. A semmi nem sok, de mégis több, mint amennyit mi tudunk a különdíjjal kapcsolatban. Nem tehetünk mást, reménykedünk.
De még a nagy izgalomban sem felejtettük el Lisztet és az ő jegyében töltött fantasztikus napokat. Ma délután nosztalgiáztunk egy kicsit, és mindenki elmondta, hogy mi lenne az az egyetlen egy mondat, amit megmondana Lisztnek, ha találkozna vele, de hamar kiderül, hogy a lányok nem a szavak, hanem a tettek emberei.
Oros Petra azt mondta, hogy ilyen jó pasi láttán valószínűleg meg sem tudna szólalni, rögtön hanyatt vágódna.
Bucsi Fruzsi rögtön bevetné magát, de nem szólna semmit, csupán rákacsintana a zeneszerzőre és egy fogkrémreklámba illő mosolyt villantana rá.
Dézsi Fruzsi mihelyst meglátná Lisztet, rögtön levágna egy spárgát, majd elkezdene balettozni, hogy megmutassa milyen csodálatos adottságai vannak.
Ács Fruzsi szerint ő rögtön elveszítené az összes eszét, és teljes sebességgel futna ( ami nem túl nagy, hiszen gyógytesis... ) Liszt Felé, majd az utolsó pillanatban a nyakába ugrana, s felkiáltana : NAGY ÖLELÉÉÉÉÉS!
Gergő szerényen csak annyit mondott, hogy ő megemelné a kalapját Liszt előtt - illetve mivel nincs kalapja, a csöves sapkáját.
Persze ez az eszmefuttatás is csak agyalásba csapott át, hiszen pár percnél tovább nem tudtunk eltávolodni a különdíjtól. Már az egész kollégium észrevette, hogy mekkora zsongás van, és folyton kérdezgetik : "Meg van már az eredmény?" . Mi pedig mindig egy kicsit csalódottan válaszoljuk, hogy nem, még nincs, de már csak idő kérdése...
Úgy gondoljuk, hogy még soha, senki sem várta annyira a hétfőt, mint mi ebben a pillanatban. Hétfőn ki fog derülni, hogy ki nyeri a különdíjat, s éppen ezért mindnyájunk izgalommal és feszültséggel teli várja a hét első napját. Mindannyian abban reménykedünk, hogy hétfőn a lehető legjobb hírt kapjuk. :)
A héten viszont az is kiderült, hogy nem jutottunk be a hat legjobb csapat közé. Ez a hír lesújtó volt, de még nem is fogtuk fel igazán, hogy mi történt. Tíz héten keresztül minden nap Liszt jegyében telt, s hirtelenjében véget ért számunkra a verseny. Ezentúl szokatlanul sok lesz a szabadidőnk, de ezen túl is a zeneszerző műveit fogjuk hallgatni, s ő fog álmainkban szerepelni, hiszen Liszt rabul ejtett minket, mint sok más embert (leginkább nőket...).
Biztosak vagyunk benne, hogy Lisztről szerzett információink még hasznukra lesznek, hiszen lehet, hogy 10 év múlva a megújult Legyen Ön is millomos!-ban fogunk szerepelni, és a negyvenmilliós kérdés éppen a zeneszerzővel lesz kapcsolatos, és mi nevetve zsebeljük be a pénzt. :) Vagy talán a jövendőbeli főnökünk valóságos Liszt-fanatikus lesz, és éppen azért kapunk előléptetést, mert mi is osztjuk a zeneszerző iránti rajongását. Az is megeshet, hogy egy bevásárlóközpontba beront egy őrült egy fegyverrel, de mi feltartóztatjuk, hiszen ő is Liszt-rajongó, és elcsevegünk vele a zongorista életéről, míg be nem kerítik őt a zsaruk. Elvégre bármi megtörténhet...
Mindenesetre így, a verseny befejeztével sem dobtuk ki Lisztet az ablakon (Még szép!). Lelkesedésünk még nagyobb lett, hiszen minden egyes nappal jobban és jobban csodáljuk Liszt Ferencet.
Gergő továbbra is a zenéjére partizik, s szombaton megkérte egy diszkóban a DJ-t, hogy legyen szíves berakni Liszt h-moll szonátáját, mire az értetlenül nézett rá. Szerencsére Gergőnél ott volt a káprázatos muzsikát tartalmazó CD, s odaadta a lemezlovasnak. Mikor felcsendült az első hang, a tömeg óriásit sikoltott, s a partit úgy emlegették másnap, mint az évtized buliját.
Bucsi Fruzsi úgy gondolta, hogyha már annyi gyönyörű Liszt-portré díszíti a falát, hát ő is beáll festőnek, s az újrameszelt szobája falára saját kezével festi fel bálványa képét. Be is iratkozott egy rajztanfolyamra, de sajnos az első két alkalom után megkérték, hogy ne jöjjön többet, mert reménytelen eset, és nem lehet a rajztudásán segíteni. Persze Fruzsi azt gondolta, hogy csak ŐK nem értik meg a csodálatos tehetséget, amivel meg van áldva, s hogy bárki is megértse az ő sajátos művészetét, annak igen magas intelligenciával kell rendelkeznie. (Ami teljesen igaz, hiszen ki más tudna belelátni egy rózsaszín pacába egy zongorakentaurt, ami a Goethe-parkban ad koncertet, miközben lányok ezrei dobálnak neki csókokat?)
Oros Petra úgy gondolta, hogy nyit egy üzletet, s piacra dob egy csomó Liszt arcával díszített kancsót, bögrét, müzlis tálkát és egyéb hasznos, agyagból készült holmikat. Persze, hogy ne kelljen sokat költeni nyersanyagra, az iskola kézműves szakkörén fogja megformálni az eladásra kerülő dolgokat. Kiszámolta, hogy megközelítőleg 54 év múlva elegendő terméket tud biztosítani nyitandó boltja számára. Hát, sok sikert neki!
Dézsi Fruzsi úgy gondolta, hogyha már annyira belemélyedt a Liszt-kutatásba, mint amennyire nő még nem mélyedt bele, hát kamatoztatja a tudását, és előrukkol egy saját Liszt-életrajzzal, ami lepipálja még Alan Walker könyveit is. Már hozzá is látott a könyv írásához, s legelőször megírta a köszönetnyilvánítást, melynek terjedelme (eddig) 76 oldalra rúg.
Ács Fruzsi - aki meg van győződve arról, hogy fantasztikus az énektudása, és a többiek csak irigykednek, azért kritizálják őt - úgy döntött, hogy alapít egy Liszt-operaszínházat. A színházban operákat és musicaleket fognak előadni, s a zenei alapok egyértelműen Liszt zenéi lesznek. Fruzsi elgondolása szerint ő lenne a fő attrakció a színházban, s néha-néha színpadra engedné Gergőt is, hogy az lenyűgözze tánctudásával a közönséget - mint már oly sokszor tette.
Az efféle tervek szövögetésével telt hát el a hétvége. Megszokásból még elég gyakran felmegyünk a vándorélet honlapjára, melynek kezdőlapján ott virít nagy betűkkel a 6 döntős csapat neve. Ilyenkor mindig egy kicsit elszomorodunk, s elgondolkozunk azon, mi lett volna ha egy kicsit jobban készülünk erre az egészre...
De már ez lényegtelen, s csak az a fontos, hogy mennyire szeretjük Lisztet. :) A zeneszerzők és zongoristák legnagyobbikát, a romantikus férfiideált, a nők vágyainak fizikai lecsapódását... :) A lányok pedig gyakran elgondolkoznak azon, mi lenne ha Liszt énekelné nekik Michael Jackson slágerét... ;)
A mai délelőttöt (és a tegnap éjszakát) teljes egészében a különdíjra készült pályamunkák befejezésére és eljuttatására szántuk. A munkáink nagyon jól sikerültek -legalábbis szerintünk. Reméljük, igazunk van! :)
Különdíjra készült pályamunkáink:
1.Vers
Írtunk egy "verset", ami szerintünk igazán kifejezi Liszt iránti rajongásunkat. A vers mindössze fél óra alatt született.
A nagy csapat
A LisztMánia a legjobb csapat,
Minden nap Lisztet eszi és issza.
Lelkesedésük soha nem törhet meg,
Mindent megtesznek, hogy nyerjenek.
Oros Petra agyagszobrot készít,
S közben hallgatja Liszt zenéit.
A csodálatos muzsika megihleti,
S ez az érdem csakis Lisztet illeti.
Bucsi Fruzsi a szobáját tapétázza,
S közben a h-moll szonátára rázza.
Liszt portréja ott van mindenhol,
Fruzsi álmaiban Liszttel vándorol.
Ács Fruzsi a hosszú életrajzot olvassa,
Sárkánnyá válik, ha valaki megzavarja.
Füzetét teleírta Liszt becses nevével,
S az ő portréit falja két szép szemével.
Dézsi Fruzsi szeme szikrákat szór,
S minden feladatot újra megold.
Jaj annak, aki egy kicsit is elrontotta,
Fruzsi dühét eloltani nehezen tudja.
Róth Gergőnek meg sem áll a lába,
Egyfolytában a Dante-szonátára járja.
Újra és újra megcsillogtatja mozgását,
Ha nem tenné, lehet, jobban járnánk.
A lányok egyre nagyobbakat sóhajtanak,
Gondolataikat uralja Liszt káprázatos arca.
Bár ez mindennapos, Gergő szerint káros,
S néha a homlokára csap: Ezek a lányok!
2. Fantázia Liszt nyomán - egy tanítvány feljegyzései
Dézsi Fruzsi annyira beleélte magát a Liszt Ferenc életrajzba, hogy előtört belőle az írói énje, és teljes mértékben beleképzelte magát a történetbe. Éppen ezért írt egy rövid (30 A/4 oldalas) sztorit, amely egy újdonsült Liszt tanítványról szól, aki megközelítőleg 6-7 évig él egy fedél alatt Liszttel, s éppen ezért a Weimari évek nagy részét nyomon követhetjük a történetből. Fruzsi arra törekedett, hogy minél több információt beledolgozzon a kis könyvecskébe, s hogy minél pontosabb képet alkosson Liszt személyiségéről, tanóráiról, életéről.
3. Videó
Készítettünk egy videót, melyben bemutatjuk a versenyre való felkészülés pillanatait. A videó 6 perces lett, és végigkíséri az egész vetélkedőt. Sajnos a videót nem tehetjük közzé a benne szereplő kompromittáló képek és felvételek miatt. Megértésüket köszönjük. :)
4. Zongorafelvétel
Az utóbbi három hónapban természetesen nem csak rajtunk lett úrrá a LisztMánia. Rengeteg emberre átragadt, köztük az osztályfőnökünkre is. Ő készített egy zongorafelvételt, melyen Liszt egyik gyönyörű darabját játssza.
5. Blog
Azt hisszük, itt mindennemű magyarázat felesleges... :)
6. Plakát
A felkészülésünket nem csak videóban, hanem plakát formájában is megörökítettük.
7. Keresztrejtvény
Dézsi Fruzsi készített egy keresztrejtvényt, hogy az utolsó forduló előtt még letesztelje csapattársai tudását. A keresztrejtvény 13 kérdésből áll, a megfejtés pedig Liszt Ferenc jelmondata. Aki nem tudja, járjon utána! :)
8. Társasjáték
Készítettünk közösen egy társasjátékot, mely igencsak próbára teszi tudásunkat, s nagy valószínűséggel az emberek 80%-a nem igazán jut el a célig. A csapatból természetesen csak Dézsi Fruzsi tudott végigmenni a pályán. Óraközi szünetekben és délutánonként igazán szórakoztató elfoglaltság.
9. Zongorakentaur
Oros Petrát megihlették a könyvben olvasottak, így hogy kiélje kreativitását rajzolt egy zongorakentaurt, melynek alsó teste zongora - s mily meglepő, a felső teste és a feje Liszt. Kedvenc részletünk ebből a karikatúrából Liszt fogai, melyek zongora billentyűiként vannak ábrázolva.
10. Közvélemény kutatás
Azt már szinte az egész iskola tudja, hogy rajongunk a zeneszerzőért, de kíváncsiak voltunk arra, hogy más mit gondol Lisztről, ezért egy délután odamentünk pár emberhez és kikértük véleményüket. Persze az összes imádta Lisztet. Volt aki zenéje miatt, s volt akire külseje tett igen mély benyomást. (Megértjük.)
11. Szobor
S végül a már sokszor említett Liszt Ferenc szobor, melynek elkészítése egy alkalommal tragédiába fulladt. De nem szomorodtunk el, nekiláttunk egy másik szobornak, mely igazán jól sikerült, hála Oros Petrának. :)
Vége hát a versenynek, s bár ezentúl olyan sok szabadidőnk lesz, hogy nem is tudunk mit kezdeni vele, mégis nagyon fog hiányozni a vetélkedő izgalma, s az, hogy újabb feladatokat oldhatunk meg imádott zeneszerzőnkkel kapcsolatban. Mindenesetre, az már biztos, hogy igazán mély nyomott hagyott bennünk Liszt és a verseny, s a zeneszerző imádata végigkísér minket egész tanéven keresztül - s reméljük külföldre is. ;)
Megcsináltuk az utolsó forduló feleletválasztós feladatát, és - dobpergés, hatásszünet stb... - 10-ből 10 kérdésre jól válaszoltunk! :))))) Így volt ez a kezdetekkor, a legelső fordulónál is, amit egyébként hibátlanra csináltunk meg, s reméljük, hogy keretes lesz a szerkezet, így ebben az utolsó fordulóban is maximum pontszámot érünk el. :)
A mai nap teljes izgalomban telt el idáig. Teljes erőbedobással a versenyre koncentráltunk, s a különdíjra készülő pályamunkáinkat finomítgattuk, alakítgattuk. A rejtvény, a társasjáték, a szobor már teljes pompájában tündököl, s nem is olyan sokára a fantasztikus videónkon is elvégezzük az utolsó simításokat.
Bucsi Fruzsi ma délután megosztotta velünk életének legszebb álmának egy aprócska részletét, amiben egyértelműen Liszt Ferenc szerepelt. Bucsi Fruzsi álmában Liszt Ferenccel sétált a Goethe Parkban, de több részletet nem akart, vagy nem mert elmondani - a pletykaéhes lányok nagy szomorúságára.
Ács Fruzsi újra elővette nem létező énektudását, és Liszt nevét dalolta egyre mélyebben, majd egyre magasabban egész álló nap, mígnem a szomszéd szobából átjöttek a nevelőtanárok, s kérték Fruzsit, hogy bár hangja "mindent felülmúlóan ragyogó", azért még sem kéne fitogtatnia énektudását, nehogy mások besárguljanak az irigységtől.
Dézsi Fruzsi úgy gondolta, hogy mindenkinek meg kell mutatnia azt, hogy milyen fantasztikus is Liszt zenéje, s ezért térítő útra indult a kollégiumban. Fruzsi sugárzó szemekkel tért vissza a saját szobájába, és nagy lelkesen elújságolta, hogy még a mai fiatalok is vevőek Lisztre, és bevallották, hogy Liszt muzsikájához mérve, amit ők eddig hallgattak nem is igazán mondható zenének. A csapat többi tagja összenézett, de nem akarták összetörni Fruzsi lelki világát, így nem mondták el neki, hogy valószínűleg azért mondhattak ilyesféle dolgokat, hogy húzzon már el a szobáikból...
Oros Petra teljesen belemélyedt a zenehallgatós feladatokba, s néha felugrott, mert nem bírt egy helyben ülni, s elkezdte riszálni Liszt zenéire. Az egyik ilyen alkalomkor bent volt az énektanár szobában, s igencsak meglepődött, mikor Petra különböző modern táncmozdulatokat mutatott be a klasszikus zenére. (A szobatársai ugyan már megszokták, de a tanár igencsak nagy szemeket meresztett.)
Gergő nem bírta tovább nézni, ahogyan Petra táncol, hiszen félt attól, hogy a lány elhomályosítja az ő tehetségét e téren, ezért egy igen érdekes táncpárbaj alakult ki a kicsiny szobában. Végül pár perc után Petra kénytelen volt megadni magát, hiszen az ő mozgáskultúrája nem vetekedhetett Gergőjével.
Hogy levezessük a táncpárbajjal járó feszültségeket, nekikezdtünk egy játszma Scrabble-nek. A szabály az volt, hogy csakis Liszttel kapcsolatos szavakat lehetett írni, s így nem volt egy gyors játék... A játékban végül senki sem nyert, s ennek fő oka az I és R betűk hiánya volt.
De a játékban nem is az a lényeg, hogy nyerjünk, hanem hogy jól érezzük magunkat, ami természetesen megvolt. :)
Először is szeretnénk bocsánatot kérni lelkes olvasóinktól (attól a 4 embertől...), hogy tegnap nem került fel bejegyzés az oldalra. A tegnapi blogbejegyzés kihagyásának oka az volt, hogy teljesen lefoglalt minket Liszt, és nem volt időnk gép elé ülni. De ma kárpótolunk mindenkit a tegnapi mulasztásért! :)
Mivel ma van a verseny utolsó napja, és jó szokásunkhoz híven még csak egy feladat van kész, ezért ezen a napon teljes erőbedobással kell dolgoznunk.
A különdíjra készülő videót ma fejezzük be, és szerintem bátran állíthatjuk, hogy Oscar-díjat érdemelnék érte. Nem csak mi, a rendezők, vágók, fotósok, hanem maguk a szereplők is. Megragadnánk az alkalmat, hogy mindenkinek megköszönjük a lelkes segítségét! :)
Ma még vár ránk 60 oldal tele Liszttel, s nem is olyan sokára határtalan buzgalommal vetjük bele magunkat a roppantul izgalmas és feledhetetlen könyvbe.
Az összes zenehallgatós feladat Petrára hárul, hiszen közülünk - bármennyire is nehéz bevallani - csak neki nincs botfüle.
Gergőre hárul a videó vágása, amit már tegnap elkezdett, és valószínűleg máris az agyára ment az egész, mert Dézsi Fruzsi folyamatosan belekotyogott a munkájába és javítgatta azt. Persze Gergő nem mert ellenkezni....
Ács Fruzsi ismét bebizonyította, hogy Liszt-rajongó, ugyanis tegnap kifestette a körmét, és minden egyes körmén egy betű állt, s összeolvasva a betűk (Ács Fruzsi szerint) a világ legszexibb férfiemberének neve jön ki. Ki más lehetne ez az ember, mint LISZT?
Bucsi Fruzsi megirigyelte Ács Fruzsi káprázatos körmeit, és filccel (jobb eszköz híján) a bokájára "tetoválta" az "I LOVE YOU, LISZT!" feliratot.
Gergő belegondolt, hogyha megkapja a Mikulástól a legideálisabb ajándékot, akkor nem is olyan sokára az ő nevét fogják nők ezrei magukra tetoválni, s ez a gondolat nagy elégedettséggel töltötte el. Persze tudta, hogy soha sem lesz olyan férfi, mint Liszt Ferenc, de a remény hal meg utoljára...
Véget ért a móka mára, zárul a LisztMánia mókatára - legalábbis erre a délutánra, ugyanis a HATALMAS olvasottság miatt még este is meglepünk mindenkit egy bejegyzéssel! :)
Még egyszer elnézést kérünk a tegnapi csúszásért! :)
Két nap van hátra az utolsó fordulóból, s minden eddiginél jobban megpróbálunk összpontosítani a még hátralévő feladatokra. A hétvége is a nagy hajrára való készülődés jegyében telt.
Ács Fruzsi észvesztő sebességgel falta a könyveket, hallgatta Liszt zenéit - tehát halmozta az élvezeteket. Csak szegényke nem igazán bírja a feszültséget, ezért édesanyja elmondása szerint egész hétvégén hozzá sem lehetett szólni, kivéve, ha a téma Liszt volt.
Bucsi Fruzsi a karateedzésen minden egyes rúgásnál vagy ütésnél egy-egy Liszt-darabot kántált, s nyújtáskor Liszt Esztergomi miséjére lazult el. A karateedzőnek annyira megtetszett a zene, hogy beépítette az edzésprogramba, így jövőhéttől minden edzése jelen lesz Liszt.
Dézsi Fruzsi a hétvégén kiselőadásokat tartott Lisztről - mindenkinek. A buszmegállóban, a sofőrnek (mikor vette a jegyet), a mellé ülő óvodásnak, a boltosnak, a piacosnak, a libatoll-felvásárlónak, a szomszéd néninek, sőt odáig ment, hogy még az utcán legelő kecskéknek is. Mikor ezt elmesélte barátnőinek, azok kicsit ijedten néztek rá, féltek, hogy esetleg nem teljesen egészséges...
Oros Petra úgy gondolta, hogy a legjobb módszer az, hogyha a nagy hajrá előtt lazít egy kicsit. Befizetett egy wellness programba, és egész álló szombaton csak masszírozták és kipróbált 9 fajta szaunát. Persze, hogy ő se maradjon le, megkérte a masszőröket, hogy Liszt zenéjére énekeljenek, miközben őt kezelik. (Szegény masszőrök már teljesen berekedtek.)
Gergő úgy gondolta, hogyha már ennyire fantasztikusan elbűvölően káprázatosra fejlesztette a mozgáskultúráját, akkor felfejleszti az énektudását is. Úgy gondolta, hogy minden amatőr a tusolóban kezdi, így hát neki is ott a helye. Zuhanyzás közben különböző Liszt-dalokat énekelt, s mikor elrontotta, újrakezdte. Négy órán keresztül állt a tusolóban egyre liluló fejjel, mikor végre sikerült elénekelni egy dalt.
Így telt hát az utolsó versenyzős hétvégénk. Liszt ott volt mindenhol, és szerintünk a környezetünkben élő emberek nagy részének sikerült az agyára mennünk - semmi új a nap alatt. De reméljük munkánknak meg lesz az eredménye, s nem is olyan sokára kapunk egy levelet, hogy mehetünk Pestre! :) A verseny kimenetele még bizonytalan, de az tuti, hogy Liszt és a zenéje iránt már megingathatatlan érzéseket táplálunk.
Ma leesett az első hó. Igaz, csak apró pelyhecskékben hullt a hó, s csak a kabátunkon lehetett észrevenni, mégiscsak hó volt, s ez az aprócska havazás karácsonyi hangulatot keltett, s felébresztette bennünk a gyereket.
Úgy gondoltuk írunk a Mikulásnak levelet, hiszen nem szeretnénk virgácsot kapni (ami egyébként nem fordulhatna elő, hiszen mi egész évben áldott, jó gyerekek voltunk).
Petra megesküdött a Télapónak, hogy olyan jó gyerek mint ő, ritkán születik, s valószínűleg ő a világ legaranyosabb, legkedvesebb, legudvariasabb, legsegítőkészebb, legjószívűbb, legszorgalmasabb, legszerényebb gyermeke,s nagyon-nagyon szeretne egy Liszt CD-gyűjteményt.
Ács Fruzsi levelében megírta a Mikulásnak, hogy ő mindig nagyon-nagyon jószívű, és mindenkinek a legnagyobb örömmel segít, (Ami azért nem teljesen igaz, mert nem hagyja lemásolni a leckéjét - az osztálytársak megjegyzése.) édesanyja válláról pedig megpróbálja a lehető legtöbb gondot levenni. Ő elárulta a Télapónak, hogy legeslegjobban egy olyan karórát szeretne, aminek a számlapján egy Liszt Ferenc arckép van.
Bucsi Fruzsi elmesélte a Télapónak, hogy ő mindig, mindenkivel kedves, és még soha nem bántott meg senkit. Továbbá mélyen tiszteli az idős embereket, mindig átadja a helyét a buszon, és a többi tömegközlekedési eszközön is, és alkalomadtán segít átkelni a néniknek, bácsiknak a zebrán. Ő is megosztotta a Mikulásnak a legfőbb vágyát, ami egy Liszt-tapéta volt, hiszen a kiragasztott képei márt kezdik megadni magukat.
Gergő megosztotta a Télapóval, hogy ő otthon minden házimunkát elvállal, szívesen segít az osztálytársainak a tanulásban, mindig előzékeny a lányokkal szemben, s megpróbál mindenkivel a lehető legudvariasabban bánni. Gergő még azt is elmesélte a Mikulásnak, hogy már régóta vágyik egy olyan laptopra, melynek előlapján Liszt Ferenc díszeleg, s melyben alapból benne van a zeneszerző összes muzsikája. De még az utóiratban megjegyezte, hogy legesleginkább azt szeretné, ha táncos DVD-je jelenne meg, aminek borítóján ő és Liszt van,(hiszen a híres magyar zenéire ropja) és így tudná terjeszteni legnagyobb példaképének a munkáit, ami számára a legnemesebb dolog lenne az egész világon.
Dézsi Fruzsi levelében az állt, hogy sokat takarít, soha nincs kupi a szobájában, a ruhásszekrényében a ruhák mindig szépen összehajtva állnak, mindig elmosogat, soha nem hagyja a dolgokat más napra, mindig szépen megcsinálja a leckét és megtanul mindent, továbbá még soha, egyszer sem másolt házit senkiről.
Mikor a többiek belepillantottak a levélbe, igen nagyra meresztették szemeiket, hiszen abból alig ha volt egy-kettőnél több igaz dolog. Nagy fejcsóválgatások közben elmondták Fruzsinak, hogy nem szabad hazudni a Mikulásnak, különben virgácsot fog kapni. Fruzsi persze szentül állította, hogy minden egyes leírt szava igaz, de a többiek nem dőltek be neki. Fruzsi végül átfogalmazta a levelét, mert félt, hogy Liszt Ferences pizsama helyett virgácsot kap, de azt, hogy átírta szavait, nem vallotta be a többieknek.
Így telt hát ez a mai nap, amikor végre ízelítőt kaphattunk a télből. Reményeink szerint nem is olyan sokára csinálhatunk Liszt-hóember és hóangyalkát! A lelkesedésünk már meg van, csak hó kéne hozzá! :) Addig is, míg várunk egy nagyobb havazásra, bent, a meleg szobában forró teát iszogatva olvasgatjuk Alan Walker Liszt-könyveit, s már alig várjuk, hogy jöjjön a Mikulás, aki reményeink szerint eláraszt minket Liszttel... :) A csizmáinkat már kitettük az ablakba, hátha a Télapó úgy gondolja, hogy mi olyan jó gyerekek vagyunk, hogy megérdemeljük kicsit előbb is azokat a szép, Lisztes ajándékokat... :)
Ma a suliban Liszt-napot tartottunk. Na jó, inkább Liszt-szünetet, ugyanis ma nagyszünetben mi szolgáltattuk a muzsikát a tanulók és a tanárok számára. Természetesen a repertoárunk csupa Liszt-zenéből állt. Lejátszottuk a kedvenc zenéinket, többek közt egy részletet a Dante-szimfóniából. Persze a suli összes nője elolvadt a csodálatos nótától, a fiúk pedig irigykedve gondoltak Lisztre, akinek rengeteg nőnemű rajongója van/volt/lesz.
Így volt ezzel Gergő is. Bár szívében buzgott a Liszt iránti csodálat, mégis egy kicsit irigykedve gondolt a zeneszerzőre a nők miatt, ezért fő céljául tűzte ki azt, hogy ő lesz Liszt Ferenc utódja. Azon nyomban elkezdte a gyakorlást az énekteremben lévő zongoránál, de pár hang után feladta, hiszen teljes tudatában volt annak, hogy Lisztből csak egy van. Emiatt azt határozta el, hogy táncművész lesz, és Liszt muzsikájára fogja ropni.
Ács Fruzsit is ösztönözte Gergő elmondhatatlan lelkesedése, és vállalta, hogy amíg Gergő táncol, addig ő énektudásával kápráztatja el a közönséget. Gergő ezt a nagylelkű felajánlást visszautasította, azzal az indokkal, hogy ő egymagában akar tündökölni a színpadon, hogy mindenki csak az ő csodálatos, sugárzó tehetségére tudjon figyelni. Az igazi ok persze az volt, hogy Ács Fruzsi nem volt éppen az az énekesnőnek való fajta...
Oros Petra is be akart szállni a buliba, ezért felajánlotta, hogy amíg Gergő ropja, addig ő fel-alá tipeg a színpadon, hiszen már a puszta jelenlétével emeli az előadás színvonalát (legalábbis Ő így gondolja...).
Bucsi Fruzsi úgy gondolta, hogy ő a harci tudását fogja beleadni a produkcióba, és különböző karatemozdulatokkal fogja lenyűgözni a nézősereget, s akinek kifogása van Liszt ellen, azt nem fogja kímélni, és jól elagyabugyálja.
Dézsi Fruzsi pedig elvállata, hogy Liszt Ferenc kalandos életútjába vezesse be a közönséget, s biztos benne, hogy előadásától mindenki le fog hidalni. Fruzsit annyira belelkesítette a gondolat, mint ahogy még nőt nem lelkesítette be, s ezért teljes mértékben felvette a tanári figurát. Még osztályzatokat is adott a csapattagoknak, miután villámkérdéseket tett fel nekik Liszttel kapcsolatban. (A kérdések annyira villámgyorsak voltak, hogy SENKINEK nem volt ideje válaszolni, mert Fruzsi máris mondta, hogy " Ülj le, egyes! ") A csapattagok viszont nem merték megfékezni őt, hiszen tudták, hogy akkor a még hátralévő öt napban úgy meghajtja őket, hogy még levegőhöz sem fognak jutni.
Ács Fruzsit nagyon elszomorította, hogy Gergőnek nem tetszett az éneke, s az, hogy a többieket engedte maga mellett szerepelni. Fruzsit annyira dühítette az estet, hogy eltervezte, meg fogja torolni ezt a galád tettet! Mikor Gergő elő akarta adni az énektanárának a produkciót, Ács Fruzsi kicserélte a magnóban lévő Liszt-cédét egy másikra, melyen az első szám a "Barbie girl"... Az, hogy Gergő milyen arcot vágott, mikor leesett neki, hogy nem jó zenére mutatja be mozgáskultúrájának legjavát (ugyanis annyira izgult, hogy ezt először észre sem vette), leírhatatlan...
Ma egy igazán nagy bulit csaptunk pezsgővel, tortával, Liszt Ferenccel megspékelve, ugyanis két dolgot is ünnepeltünk a mai napon. Az egyik Oros Petrus tizenhetedik születésnapja, a másik pedig az, hogy bejutottunk a Keresem az ősöm udvarát nevezetű magyar műveltségi vetélkedő döntőjébe. Mindezek miatt akkora bulit csaptunk, mint amekkorát nők és férfiak még nem csaptak.
A szobánkat lufikkal díszítettük fel, melyekre Liszt Ferenc különböző darabjainak címét, s a zeneszerző nevének némileg módosult változatát írtuk. A hangulatzenét először Gergő próbálta gitáron játszani, s saját hangjával énekelni, de ez nem aratott osztatlan sikert, ezért körülbelül fél perc után Petra kicsit gonoszkodva megjegyezte, hogy az lenne a legjobb születésnapi ajándék számára, ha Gergő abbahagyná az éneklést. Gergő kicsit duzzogott (duzz-duzz), de hamar megbékélt, hiszen nem tudott ellenállni a lányok csodálatos társaságának. Bucsi Fruzsi születésnapi ajándéka Petra számára, egy saját kezével rajzolt Liszt Ferenc portré volt (be kell valljuk, hogy nem lett túl élethű a pálcikaember, de a szándék a fontos...).Dézsi Fruzsitól egy kis füzetecskét kapott, amiben Liszt élete volt leírva röviden, s minden második oldalon Liszt portréja volt, hogy Petra minél többször gyönyörködhessen a zeneszerzőben. Ács Fruzsi egy rózsát adott Petrának, melynek szirmaira rá volt írva, hogy 'szeret' vagy az, hogy 'nem szeret'. Petrának le kellett szedegetni a szirmokat, s kiderült, hogy Liszt szereti őt, hiszen az utolsó sziromra ez volt írva. Petra emberfeletti örömében újra táncra perdült, s egy afrikai táncot adott elő.
A buli nagyon jól sikeredett, hiszen Liszt zenéjére tomboltuk ki magunkat, s bátran állíthatjuk, hogy ilyen jó partiban még sohasem voltunk. Külön erre az alkalomra készítettünk egy Liszt Ferences társasjátékot, mely a zeneszerző műveire és életére egyaránt fekteti a hangsúlyt. Természetesen a szülinapos nyert .(Nem engedtük nyerni, fel se merüljön senkiben!!!) A buli bizonyára még több ideig tartott volna, ha be nem ront egy nevelőtanár, s toloncolja át Gergőt a fiúszintre. (Mi, lányok attól még folytattuk a bulizást, de ezt nem szabad megtudnia Gergőnek, nehogy megbántsuk érzékeny lelkét.)
Reméljük, hamarosan lesz újabb ünnepelni valónk, mert ilyen jól már régen szórakoztunk. Teljes mértékben (legalábbis majdnem teljes mértékben - természetes az alkohol tartalmú italokra még csak rá sem nézünk) átérezzük Katy Perry dalát, aki újból bulit akar, csak éppen ez a mi esetünkben nem Friday, hanem Thursday night...
Ma jött el a nagy nap, hiszen ma befejezzük a Liszt-szobrot! Legalábbis mi így gondoltuk, de természetesen valami már megint közbejött, hogy még véletlenül sem legyen egyszerű a dolgunk... Ma, mikor bementünk a kerámiaterembe, hogy befejezzük a szobrocskát, nem akartunk hinni a szemünknek. A tegnap este majdnem teljes pompájában tündöklő szobor eltűnt - hittük. Talán ha eltűnt volna, még az is jobban jött volna ki, de nem, a szobrot valaki meglökte, és Liszt darabokra hullott. Először nem akartuk elhinni, hogy ez megtörténhet velünk.
Az arca, ami már majdhogynem készen állt az égetésre és a szárításra, szintén nem élte túl a földdel való ütközést.
A dolog annyira lesokkolt minket, hogy egy darabig szóhoz sem jutottunk. Aztán elkezdtünk egy teljes új szobrot - nem tehettünk mást. Persze az új szobrot már nem csináltuk akkora lelkesedéssel, mint az előzőt, hiszen még mindig bennünk dúlt a harag és a szomorúság.
Persze megpróbáltuk kinyomozni, hogy ki tette tönkre a szobrunkat, de persze senki nem jelentkezett, hogy elvigye a balhét.
Szerencsére Petra ismét kitett magáért, miután Dézsi meglepte őt egy túró rudival, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse barátnőjét.
A szomorkás napot is megpróbáltuk valahogyan feldobni, s ennek legjobb eszköze az, hogy Liszttel és a zenéjével foglalkozunk. Ma azon versenyeztünk, hogy ki szereti és csodálja legjobban a zeneszerzőt.
Oros Petra azt mondta, hogy ha a szobra nem lenne elegendő, szeretete kimutatására, hát nézzük csak meg nyugodtan a telefonját, amin 2GB-nyi Liszt zene váltja egymást.
Bucsi Fruzsi emlékeztetett minket a kitapétázott szobája falára, s arra, hogy belekezdett egy óda írásába, mely Liszt Ferencnek fog szólni.
Dézsi Fruzsi megmutatta mindazokat a könyveket, amelyeket elolvasott Lisztről, a füzetét, mely tele van Liszt nevével, s a telefonját, melyet ellepték a Liszt-képek.
Ács Fruzsi ennél sokkal szolidabb módon fejezte ki szeretetét: a táblára felírta Liszt nevét egy nagy-nagy szívecskébe foglalva.
Persze, mint az várható volt, nem tudtuk eldönteni, hogy ki a legnagyobb Liszt-rajongó, ugyanis mindenki magára szavazott, s ez nem kis bonyodalmat okozott a lányok körében, hiszen mindegyikük azt állította, hogy Liszt Ferenc az ő tini álma..
A mai nap volt talán az eddigi legizgalmasabb és legőrültebb napunk a verseny során. Először is, Petra ügyi-bügyin meggyúrta a szobrot, s hozzáláttunk a kiüregeléséhez. Örültünk neki, hogy nem is olyan sokára láthatjuk a kész művet, de az eléggé lehangolt minket, hogy szét kellett vágni a fejét, ugyanis csak így tudtuk belőle kiszedni a felesleges agyagot. Ezután a megcsonkított szobrocskát összeragasztottuk, s végre újra teljes pompájában tündököl.
Délután elkezdtük forgatni a filmünket, és természetesen megint szerencsétlenkedtünk egy sort. Először is, egy csomószor újra kellett venni a jeleneteket, mert valaki persze minden alkalommal el kezdett nevetni... :) De ez még nem is lett volna baj, az igazi szerencsétlenség csak ezután következett. Az édes, aranyos Petruska (akit nagyon-nagyon szeretünk) véletlenül kitörölte majdnem az összes felvett videót. Ezek után persze újravettük az egészet, de szerencsére még jobban sikerültek, mint az előzőek.
Ma van Ács Fruzsina születésnapja, s ezért újfent partit rendeztük. A csapat többi tagjával tortát sütöttünk neki, aminek a tetejére csokiöntettel egy Lisztet rajzoltunk. (Be kell vallanunk, nem lett túl élethű, de mivel mi már mindenben a Lisztet látjuk, ez nem igazán okozott gondot.) Pezsgőt is bontottunk - persze alkoholmenteset - és koccintottunk Ács Fruzsi és Liszt Ferenc egészségére. A végén megleptük Fruzsit egy tánc és énekelőadással, amit a Magyar Rapszódiára játszottunk el. Fruzsi magán kívül volt örömében, és fel-le ugrált, miközben ezt kántálta: Liszt Ferenc zenéje a szülinapomra! Liszt Ferencet nekem! Liszt Ferencet mindenkinek! Liszt Ferenc a király! És én a zenéjére riszálom! Riszálom úgyis-úgyis! :)
