Idő

Azt hisszük, még sohasem nézte ennyiszer ember az óráját, mint mi az elmúlt napban, s valószínűleg a vandorelet.hu oldalnak is rohamosan nőtt a látogatottsága, hiszen minden szünetben megnéztük, hogy van-e már valami eredmény. Nem volt. Minden szabad percünkben reménykedve ültünk le a gép elé, hogy most talán láthatunk a honlapon a különdíj alatt egy nagy, villogó LISZTMÁNIA feliratot. Feszültséggel teli izgalmunk egyre csak fokozódik, és valószínűleg már a énektanárunk agyára mentünk, mert egyfolytában zaklattuk, hogy tud-e valamit. A semmi nem sok, de mégis több, mint amennyit mi tudunk a különdíjjal kapcsolatban. Nem tehetünk mást, reménykedünk.

De még a nagy izgalomban sem felejtettük el Lisztet és az ő jegyében töltött fantasztikus napokat. Ma délután nosztalgiáztunk egy kicsit, és mindenki elmondta, hogy mi lenne az az egyetlen egy mondat, amit megmondana Lisztnek, ha találkozna vele, de hamar kiderül, hogy a lányok nem a szavak, hanem a tettek emberei.

Oros Petra azt mondta, hogy ilyen jó pasi láttán valószínűleg meg sem tudna szólalni, rögtön hanyatt vágódna.

Bucsi Fruzsi rögtön bevetné magát, de nem szólna semmit, csupán rákacsintana a zeneszerzőre és egy fogkrémreklámba illő mosolyt villantana rá.

Dézsi Fruzsi mihelyst meglátná Lisztet, rögtön levágna egy spárgát, majd elkezdene balettozni, hogy megmutassa milyen csodálatos adottságai vannak.

Ács Fruzsi szerint ő rögtön elveszítené az összes eszét, és teljes sebességgel futna ( ami nem túl nagy, hiszen gyógytesis... ) Liszt Felé, majd az utolsó pillanatban a nyakába ugrana, s felkiáltana : NAGY ÖLELÉÉÉÉÉS!

Gergő szerényen csak annyit mondott, hogy ő megemelné a kalapját Liszt előtt - illetve mivel nincs kalapja, a csöves sapkáját.

Persze ez az eszmefuttatás is csak agyalásba csapott át, hiszen pár percnél tovább nem tudtunk eltávolodni a különdíjtól. Már az egész kollégium észrevette, hogy mekkora zsongás van, és folyton kérdezgetik : "Meg van már az eredmény?" . Mi pedig mindig egy kicsit csalódottan válaszoljuk, hogy nem, még nincs, de már csak idő kérdése...